Szösz néne
Varró Dániel verse
Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, ott ül a teraszán Szösz néne. Ott ül a teraszán vénkora tavaszán, néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin, szimatol körülötte az öszvére, hogyhogy sohasem tetszik berekedni a nagy dudolásban, Szösz néne? Hogyhogy a köszvény, hogyhogy az öszvér nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek, nálam csupa szösz az asztal, a kerevet, csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon, szösz van a padlón, csempén, plafonon, szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin, szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön, öszvér, köszvény, semmi se búsít, nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz, sipitoznak máris: “Szösz néne, Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz, nem lesz ennek rossz vége? Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám, szösz van a porcica kunkori bajszán, szösztelenítsünk, portalanítsunk, föltakarítsunk, Szösz néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, dudorászik a teraszon Szösz néne: “Szösztelenítés, portalanítás, föltakarítás? Kösz, még ne.”
IMA A GYERMEKEKÉRT
Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tõlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek õket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Kináld õket gyümölccsel, almafa, Csókold helyettem, szél, az arcukat, fû, kõ, légy párna a fejük alatt. tanítsd õket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élõ és holt anyagok, tanítsátok õket, felhõk, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tûz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! /Szabó Lőrinc/ |